Vendégek idióta kérései pincérekhez – igazi sztorik

A Pincér vagyok nevű Facebook-oldalon jobbnál jobb sztorit lehet olvasni éttermekbe érkező vendégekről, akik néha akkora butaságokat kérnek, hogy nem hisszük el.

A pincérekről szóló blogon megjelent kis gyűjteményt már több mint 5 és fél ezren lájkolták, nem is csoda, hiszen egészen elképesztő történetek vannak benne.

Például:

• “A vegetáriánus angol reggelit kérném, de baconnel”
• “Mi a különbség a grízgombóc és a májgombóc között?”
• “Mennyire hideg a fagyitok?”
• “Egy óvári sertésszeletet kérnék csirkéből, gomba meg sajt nélkül”
• “Múltkor volt velem olyan, hogy a vendég megkérdezte tőlem, mi a különbség a burgonya és a krumpli között. 
  A következőt válaszoltam: Hát, az igazat megvallva a krumpliban pityóka származékok vannak, viszont a burgonyában meg a földialma is fellelhető. (Hozzá teszem, a kedves vendég a burgonyát választotta, mert még sohasem evett almát, ami a földön terem)”
• “A csülök csirkéből van?”
• “Spagetti Carbonarat kérek,de pennével és nem spagettivel, mert gluténérzékeny vagyok.”
• És egy kedves történet a végére:
  
• “Pakolom ki a teraszt, amúgy sem vagyok egy morning person, talán még az éjszaka is kicsit megnyújtotta a szokásos menetlevelét, mindenesetre voltam elég nyűgös, mikor megláttam, hogy az éppen letett első asztal két székkel fénysebességgel elfogalaltatott. Hozzáteszem nyitás előtt egy órával jártunk. Mivel csórik nem tehettek sok pénzen vett nyavalykórságomról, így a maradék erőmet összekaparva elindultam feléjük, hogy udvariasan felhívjam figyelmüket az aktuális időpontra és sűrűn “eszkuzálva” közöljem, hogy a szolgáltatás nem elérhető. Már épp a levegőt vettem és számat a mondandóm kezdőbetűjére formálni kezdtem, mikor a két merev makettfasz rám se nézve megelőz:
  -Cappuccino, melange!
  Majd beszélgetne tovább. Csakhogy én belefojtottam a szót:
  -Espresso, tejeskávé.
  Csend…Felemeli a dementor a fejét:
  -Tessék?
  Mondom:
  -Gondoltam ez egy újfajta köszönés és nem szerettem volna elmaradni az etalontól!
  Majd sarkon fordultam és otthagytam őket sorsukra.
  Még kellett nekik tíz perc és némi méltatlankodás, mire felfogták, hogy ők bizony ma itt nem lesznek kiszolgálva…”

Az oldalon megjelenő és olvasható véleményekért és hozzászólásokért a blog semmilyen nemű felelősséget nem vállal.  

Kövess minket a Facebookon is!